volt már alkalmam néhányszor hegycsúcsokon állva megkapirgálni a felhők vastag kérgét és az aprócska lyukon keresztül meglesni a beszivárgó valóság szédítő magasságát s látni ahogy aprónyi pontok mozgolódnak odalent és ugyanannyiszor kétségbeejtően olimposzi érzés is társult eme látványhoz megérinteni az elérhetetlenségbe nyúló szirteket s kacérkodni a hatalmasabb – sekélyes elmém épségét megőrizendő ezért inkább fel nem foghatom – erők természetével ahol törvénytelen mindaz sőt megelőzi és túlmutat minden törvényen és a minden korok istene istenei is meghajolnak előtte mint a hegynek rohanó viharfelhő így hát a kérdés ki vagyok hogy sáros lábbal foltot merészelek hagyni hófehér hátán és ezért nem kívánom valósabbnak tekinteni és valósabban emlékezni rá mint amennyire az a néhány fénykép és filmfelvétel engedi mert talán meg sem történt

felső fénykép 2017. augusztus 11. ortler (3905 m)
alsó fénykép 2018. július 22. großvenediger (3666 m)

a túrákon készült fényképeket későbbi bejegyzésekben teszem elérhetővé