Jótékony hályogként ült szememre az előző napi eső lába nyomán felszökő pára a diósjenői erdőszélen. Kiteljesedő örömmel töröltem le – ismét látok, mintha fogságba esett tekintetem szabadult volna fel, úgy záporoztak pillantásaim. Immár az eső helyett, szemem öntözte a tájat. Íly távol a…