az idők kezdetén egy lándzsa hegye szakította ketté az eget és a földet azóta fájdalmában fel-felmorajlik a föld és tengernyi könnyeivel áztatja az ég

(Retyezát-hegység, Mare-tengerszem, háttérben a Papusa-csúcs 2508 m)

Átaludtam a szombat nappalt, és azt álmodtam, a Mátrában jártam – a három nővér egyikénél. Amire biztosan emlékszem, az a kora reggeli indulás, és a megelőző este vékonyra nyújtott – alig – pihenése, melyet a buszon igyekeztem vastagabbra gyúrni. Úgy tűnik, túlságosan is jól sikerült meggyúrnom a tésztát, mivel megébredésemkor már Gödöllőn járt az autóbusz, Budapest felé:

A felhők egymáson elúszó rétegei mögött a távolban, ahol az ég legörbíti minden este száját, a Nap nyugodni készült. Vörösen izzó pír szökött arcára; az ég aranykrajcára maga elé zavarta az elmúlt napot, majd felsegítette az égre a Holdat, és azt a néhány, ébredezve pislogó csillagot, amelyek a beköszöntő est sötétségébe boruló városok lomhán világító lámpáiból indultak útnak. Hajtja mindegyiküket a táncolni vágyás; ködszoknyájukkal összeseperve az örvénylő univerzum porát, a hosszú út izzadságát hozzágyúrva, maréknyi földgolyó születik. A körültánctól forgásba kezd, s egyszer a nappal, s másszor az est lépéseire vesz lélegzetet.

(Sziklaszüret, részlet)

És a Mátra? Belém szorult a levegő… az már egy másik történet, de addig is, találtam néhány képet.

A túra fotóit tartalmazó album itt tekinthető meg.

a bejegyzés címe és alcíme egyben utalás arra hogy a past scriptum blog első tartalma valójában másodikként született meg körülbelül két-három órával a mátrai túrát bemutató album után de ennek különösebb jelentősége nincs ám mindig is ki akartam próbálni az alvó tartalmak utólagos megjelenítését így feltételezhetően később is előfordulhat hogy két régebbi bejegyzés közé egy újabb kerül ez a fénykép szöveg vagy a blogrendszer időbélyege alapján bármelyik változat lehet